Segítség, Anglia!
  • Segítség, Anglia
    • Segítség, Anglia
    • Blogok és fórumok használata
    • Elmélkedések
    • Fórum
    • Vendégkönyv
  • Közérdekű
    • Orvosok listája
    • Élet a UKban teszt
    • Magyarok a UK-ban
    • Én így csináltam - sikertörténetek
    • Ünnepek, szokások, tradiciók
  • Szülőknek
  • Művészet
    • Magyar művészek Angliában
    • Magyarországon élő művészek
  • Webináriumok
  • Élettervezés
  • Segítség, Anglia Baráti Kör
  • Elérhetőségek
Lépj velünk kapcsolatba:
info@segitseganglia.com
segitseganglia@gmail.com

Egy összetartó angliai magyar közösségért

"Mert a szavak mást is jelentenek, mint amire a szótár tanít." (Márai Sándor)

Facebook

Pádár Ágnes - gyapjúszövő - Budapest

11/14/2011

0 Comments

 
Picture
 A szövésről

,,A szövés sok évezredes mestersége az emberiségnek, az egész világon ismerik és művelik, az alapelv változatlan kortól, helytől függetlenül: függőleges és vízszintes szálak egymásba fűzésével-szövésével rögzíteni a fölgyülemlett tudást, tovább adni az utódoknak, utókornak. Ugyanazok a technikai fogások, módszerek a világban mindenhol előfordulnak, ahol szőnek. Az alkotók a nép és az egyén jellegzetességeit megjelenítve alkalmazzák ugyanazokat a megoldásokat, díszítőelemeket.



A szövés szimbolikája

Gazdag szimbolikája létezik a szövésnek. Az egymást keresztező függőleges és vízszintes fonalrendszer az univerzumra utal: föld és ég… A szövés folyamata a kozmikus teremtés tér- és időbeli szerkezetét jelképezi. Ennek eredménye, az elkészült szövet szövőszékről való levágása, a szülés teremtő pillanatával a köldökzsinór elvágásával mutat párhuzamot. Ebben az értelemben a szőttes az ember életét, sorsát, végzetét fejezi ki.

A szövés alapját alkotó függőleges láncfonal az állandóság, felcserélhetetlenség; míg a beszövött, sokszínű vízszintes vetülékfonal a változatosság, az esetlegesség. Az összekapcsolódó két fonalrendszer a férfi és nő kapcsolatához hasonlítható: egymás nélkül nem létező, teljességet meg nem élő, nem különösebben értékes, az összefonódás-szövés által azonban elválaszthatatlan egymástól, hiszen e nélkül nem beszélhetünk egységes egészről sem az emberi életben, sem a textilekkel kapcsolatban.

Függőleges és vízszintes fonalak szépen szimbolizálják a világmindenséget Teremtő Atyához fölfelé vezető utat és az emberek vízszintes, egymáshoz vezető útját.

Ez az a misztérium, mely évezredek óta ma is, és amíg ember lesz a Földön, inspirál újabb alkotókat, hogy e titokból valamit kifejezhessenek.’’

Talán ez a misztikum, szimbolika vonzott engem is a fonalakhoz, textilekhez, szövőszékhez, az egyetemes motívumokhoz. Belül a lelkem, a fantáziám a szövéssel tud azonosulni. Ezért olyan természetes a tevékenység számomra – bármi készüljön, sikerüljön belőle. Nem is annyira azért csinálom, hogy utána kiállíthassam. (Sokszor mikor az kész szőtteményre ránézek, magam is rácsodálkozom, hogy az én kezem munkája) Hogy mégis megmutassam ,,ország-világnak”, csak azután működik bennem, miután egészben látom a művet. Az ősi, évezredek óta használt motívumoknak ma, a 21. században is itt kell lenniük a közelünkben. Hogy erőt adjanak, kapaszkodhassunk általunk az állandóságba, felcserélhetetlenségbe, teljességbe. Hogy tudjuk mi a kiindulási alapunk, miből táplálkozhatunk…





PÁDÁR ÁGNES – GYAPJÚSZÖVŐ > KARCAG - BUDAPEST <




Gyermekkoromban a Nagykunságon - Karcagon a birkapörkölt ünnepi, ,,nemzeti ételnek” számított. Akkor még nem szerettem az ízét, amikor a nagy családi összejöveteleken ez került az asztalra. Természetesen volt jelen; beszéltek róla, családi történetek során… belém ivódott a birkák alakja, a gyapjú illata, amikor a kikészített birkabőrt megszagoltam, s a nyers fehér színe - melynél a hófehér sem tisztább számomra. Sokáig álmom volt, hogy a kis parasztházam padlója be lesz borítva ezzel a fehérséggel… Még nem valósult meg, de naponta ,,gyapjú közelben’’ lehetek, hiszen csak ezzel az alapanyaggal dolgozom fonal formájában (hál’ Istennek, van olyan fonalkészítő, aki a természetes színekkel hagyja meg a fonalat, így a festés nem fedi el az illatát – de természetesen használok festett fonalakat is).

Minden emlék akkor vált jelentőssé, amikor Budapestre költözve 19-20 évesen megismertem Tóth Sándor textiltervező iparművészt, aki szintén Karcagról származik. Leültetett a szövőszéke mellé, engedte, hogy kipróbáljam a szövést, és sokat mesélt a kunokról. Akkor még nem tudtam azonosulni a népcsoporttal, amelyiknek leszármazottja vagyok – csak próbáltam budapestivé válni. Sok év vargabetűi után értettem meg, hogy a beilleszkedésre való képtelenségem és a ,,konok kun” természetem között erős összefüggés van…

34 évesen, 2001-ben - miután megértettem és elfogadtam, hogy otthon, Karcagon, a Nagykunságon a helyem - elkezdtem a Hagyományok Háza kéziszövő szakképzését. Visszajártam Budapestre miközben belevettettem magam szülővárosom életébe. Hamar megismertem a kiemelkedően nagyszámúkézműveseket és képzőművészeket, akiket 2003-ban összehívtam egy közös kiállításra – a Református Nagytemplom felújítása javára szánt jótékony céllal.

Végigjárva az alkotókat vált külön számomra a két művészeti ág, és láttam meg a hagyományőrző alkotók problémáit. Megerősödött bennem a népművészet iránti elkötelezettség. 2002-ben részt vettem a Nagykunsági Népművészek Egyesülete megalapításában, melynek 2003-tól elvállaltam a titkári feladatait. Ekkor érett meg az önazonosságom gyapjúszövőként, és 2003-ban kéziszövő szakképesítést szereztem.

Szövőként a vásznak csíkritmusán és a csíki festékes szőnyegek szigorú szabályain ,,nőttem fel", ezek megismerése, határaik feszegetése alakítja, formálja szőnyegeimet, párnákat, falvédőket tarisznyákat, táskákat. Munkáimat - már a vizsgadarabjaimat is- folyamatosan zsűriztetem. Hosszú folyamat egy szőnyeg tervezése és elkészítése, eleinte az anyagköltség összegyűjtése is gondot okozott ehhez, így a népi iparművész cím még várat magára.

Elhivatásomnak, missziónak érzem, az eredeti magyar népi kézművesség megismertetését az érdeklődőkkel, és érdeklődővé tenni a még közömböseket saját magyar kultúrájuk iránt. Valamint a szövés területén bemutatni az erdélyi festékesek mintakincsét és különválasztani torontálitól…

2005-től újra Budapesten élek Azóta vehetek részt rendszeresen kiállításokon, pályázatokon, kézműves vásárokban - annak érdekében, hogy minél többen megláthassák: a népi hagyománynak a mai életterünkben, képzeletvilágunkban is fontos helye van.

Budapesten 2006 óta tagja vagyok a Pest-Budai Népművészeti és Kézműves Közhasznú Egyesületnek, valamint egyik alapítója vagyok a Szabad Alkotók Körének, mely a 18.kerületben jött létre képzőművészek, írók, költők, néptáncművészek, népi kézműves, fotósok, újságírók, (stb.) közös akaratából. A kapcsolat nem szakadt meg a Nagykunsági Népművészek Egyesületével és szülőföldemmel. Tudatosan kutatom gyökereimet, őrzöm a barátságokat

Jelenleg próbálok kitartani mesterségem, elhívatásom a kézművesség, szövés mellett, bár nagyon nehéz, szinte lehetetlen ma Magyarországon alkotó emberként létezni. Szövés, nemezelés foglalkozásokat igyekszem szervezni – becsempészni a mai életvitelbe ősi mozdulatokat, tevékenységeket, motívumokat, élményeket.




e-mail: agnyeszka67@gmail.com. Web: www.gyapjumuves.hu. ;
Facebook.com/Gyapjúműves; N. Pádár Ágnes; Szabad Alkotók Köre; Pest-Budai Kézművesek.


Angliához egyre több közöm van, Egy magyarországi barátom lánya, és egy budapesti barátnőm walesi barátja, akikkel kapcsolatom van. De foglalkoztat a többi nagyszámú angliai magyar sorsa is, s hogy hogyan képviselik vajon Magyarországot.

Azon kívül munkáim megmutatásával szeretném innen is erősíteni a kapcsolatukat saját, otthon hagyott, de szívükben magukkal vitt kultúrájukkal. Ezért küldtem ki 2011. okt. 7-én a HCHS Alapítvány kezdeményezésére erdélyi festékes szőtteseimet az Ealing Őszi Fesztiválra.

Így lesznek összekötőkapcsok munkáim Magyarország és Anglia, gyökereink és a jelen életvitelünk között.





0 Comments

E. Kottek Péter - festő-restaurátor - képzőművész - Budapest, Magyarország

10/24/2011

0 Comments

 
Picture
E. Kottek Péter imádnivaló, közvetlen. Semmilyen művészi allür vagy attitüd nem fedezhető fel benne. Ha nem láttam volna fényképét, azt modanám, valahol korai huszas éveiben lévő jóhiszemű, kedves fiatalember. Ahogy az Áfonya név (email aláírás), elektronikus alteregó is erre utal.

Email váltásunk során kiderül, bizony nem ő, hanem a lánya van éppen abban a korban, amikor bekötik a fejét. És hol máshol, ha nem Angliában. Micsoda véletlen. Ennek a kiemelkedően tehetséges művésznek van angliai vonatkozása:) Ha nem is művészetében, de szíveben idehúz.

Weboldal: http://kottek.mohaegyesulet.hu/

Olvassátok szeretettel a róla szóló sorokat:

"Kávéházi beszélgetések 2

Sokan eljöttek a Zila Kávéházba 2011. február 23-án, mert kíváncsiak voltak E. Kottek Péter festőművész-restaurátorra, a SZAK által indított Kávéházi beszélgetések második estjének főszereplőjére. A vendégek kedvéért Kovács Adrienne röviden felidézte, hogy a SZAK egy éve, 2010. március 22-én alakult, majd átadta a szót Gálfi Irénnek, aki a tőle megszokott alapos felkészültséggel, rugalmassággal és empátiával vezette a beszélgetést.

E. Kottek Péter megnyerő őszinteséggel beszélt élete főbb állomásairól. Irén kérdésére először azt mondta el, honnan származik az E. (= Egri) művésznév ötlete (néhány éve egy fizikus professzor javaslata ültette a bogarat a fülébe), majd a gyermekkoráról mesélt. Megtudtuk, hogy Egerben született, de nem sokkal később átköltöztek Veszprémbe s Péter itt nőtt fel. Egy gyermekkori betegség következtében nyitottabbá vált a természet jelenségeire - a Föld, az emberek s az égbolt csodája merengésre és a művészet felfedezésére késztette. Már gyermekkorától kezdve élénken érdeklődik a másik nem iránt, annyira, hogy rajzolni is azért kezdett, hogy így udvarolhasson egy kórházi nővérnek.

Bár szerényen elhárította az Irén által javasolt „életművész” megjelölést, azt azért elmondta, hogy életművész nagyapja nagy hatással volt rá és sok kópéságra megtanította.

A művészettel közelebbi kapcsolatba Péter először Herenden került, ahol elvégezte az iparművészeti iskolát, majd hat évig porcelánfestőként dolgozott és a restaurálás rejtelmeibe is belekóstolt.

Úgy vélte, hogy emberré a színház formálta, ugyanis Veszprémben társaival az ARÉNA színtársulatban tevékenykedett, és tizenegy évig aktívan részt vett a színházi világban s ez - többek között - az önkifejezés, a kommunikáció, s a beszédkultúra finomításában volt segítségére.

Első kiállítására korán sor került, de olyan nyomasztóan hatott rá a hiányzó képek látványa szobája falán, hogy a kiállítás ideje alatt új alkotásokkal töltötte meg az üres helyet.

A kiállításokkal egyébként hamarosan úgy is kapcsolatba került, hogy a veszprémi Bakonyi Múzeum munkatársaként kollégáival együtt ő építette az északi parton a Múzeum kiállító helyiségeiben a kiállításokat, sőt Veszprémben saját galériát is nyitott, amely a hozzákapcsolódó kávézóval két évig üzemelt.

Pestre költözése után Péter megint a színház bűvkörébe került: éveken át bejáratos volt a Vígszínházba, ahol a „firhang” mögül élvezhette az előadást és nemcsak a színészek játékát, de mulatságos „gag”-jeiket és a nézők reakcióit is megfigyelhette.

Megtudtuk, hogy Lőrincre kerülése egy véletlennek köszönhető: egyik kiállításán megjelent két keramikus és elhívta a Gyöngyvirág utcai Művésztelepre, amelynek varázsa annyira elbűvölte Pétert, hogy itt ragadt. Barátai közül megemlítette a jelenlévő Molnár Tibort és Sebestyén János festőművészt, aki - az est meglepetés-vendégeként - barátját méltatva kedvesen azt mondta, Péter személyisége annyira fénylik, hogy a vele kapcsolatos konkrétumokra nem emlékszik pontosan, és aki Péter szürrealista stílusú képeire tekintettel ajándékba egy Dali-albumot is hozott neki.

Az egyes témák között ismét Kovács Adrienne gitározott és két olyan művét is eljátszotta, amelyet Péter személye, illetve egyik képe ihletett.

Érdekes volt az is, amit Péter a munkamódszeréről mondott: restaurátorként először sokáig ismerkedik a gondjaira bízott tárggyal, megpróbálja megfejteni a mű és alkotója titkát s csak ezután lát munkához.
Így fogalmazott: alázatos kérelemmel fordul a művészhez, engedje meg, hogy az alkotás hibáit orvosolja, s így a tulajdonosa számára felbecsülhetetlen értékű tárgy visszanyerhesse régi szépségét.

Művészként játékosan alkot: ahogy az emberek igyekeznek belelátni valamit a felhőkbe, ő is hasonlóképpen dolgozik. Amorf formákat, élénk színeket alkalmaz és addig mustrálja őket, amíg meglátja bennük alkotása témáját. Számára a festés transzformációs művelet s vallja, az az igazi festő, aki el tudja repíteni a nézőt.

Mostanában az Univerzum titkait kutatja - legutóbbi lőrinci kiállításának is ez volt a témája. Kiállításairól elárulta, hogy mindig valami szokatlannal, meghökkentővel vezeti fel őket és a képeken kívül nagyon fontosak számára a szép nők is, hiszen minél többen jönnek el közülük a megnyitóra, annál rangosabbnak tartja a kiállítást.

Sokoldalú emberként többféle művészeti ágban is kipróbálta magát: Vörös Árpád útmutatásával egy ideig „népi táncolt”, s minden mozdulatot kódként értelmezett, majd két évig verseket írt, s ezt illusztrálandó fel is olvasta egyik, „A nő”-ről szóló versét. Képzőművészeti alkotásaiból pedig rögtönzött bemutatót rendezett a beszélgetés helyszínén, ahol sokféle művét megcsodálhattuk, többek között akvarelleket, festményeket, kövekre festett kompozíciókat és könyvillusztrációkat is.

Az est második részében a művész a közönség kérdéseire felelt és válaszai tovább árnyalták a róla kialakult képet.

Elmesélte például, hogy tizenhét éves kapcsolat fűzi Nagyszakácsihoz, ahol alapítója és aktív részese volt a Nemzetközi Királyi Szakácsversenynek. Fontos értéknek tartja a lelkivilágát és kudarcként éli meg, ha rugalmatlanságot tapasztal. Kedvenc szavai a hála és az alázat.

Hisz a teremtésben, amelynek részesei vagyunk és arra biztat mindenkit, hogy ne menjen el a csoda (pl. a rügyfakadás) mellett. Péter csodaként éli meg azt is, hogy - ha nem is saját - de, műterme van Lőrincen, ám
valódi „vándor”-ként (ahogy Rózsavölgyiné Tomonyák Gitta aposztrofálta), az egész Föld az otthona.

Bizonyára nem véletlen, hogy női ideáljaként Zsuzsannát nevezte meg (a „Zsuzsánna és a vének”
történetből).

Életében semmit sem bánt meg és úgy gondolja, hogy kellenek katarzisok az ember életében, mert azok visznek előre minket.

Mostanában a családfakutatás is foglalkoztatja: nevük eredete után nyomozva kapcsolatot vél felfedezni Ferenc Ferdinánd feleségével, Kottek Zsófiával, ám ennek bizonyítása még további kutatómunkát igényel.

Fő céljának azt tartja, hogy halhatatlanná váljon, bár hozzátette, hogy számára nem a cél, hanem a hozzávezető út a fontos. E kávéházi beszélgetés során mi is meggyőződhettünk arról, hogy E. Kottek Péter jó úton halad célja elérése felé."

Az fenti cikk írója Katona Lucia, nyelvész, egyetemi tanár.
Köszönjük neki, hogy e cikket megírta és E. Kottek Péternek, hogy a cikket rendelkezésünkre bocsátotta.


0 Comments

Kun György, képzőművész, író - Budapest

10/24/2011

1 Comment

 
Kun György, képzőművész, író

Szegeden születtem 1955.09.06-án, de gyerekkorom óta Budapesten élek, 5 éve egyedűl.

Végzettségem (im)

  • 1974-ben végeztem képzőművészet szakon.
  • Művészettörténetből főleg az olasz, a francia és a flamanddal művészettel foglalkoztam.
  • Az angol kultúrát, művészeti életet szeretném jobban megismerni, mert sajnos a nyelvet kevésbé beszélem, de szándékomba van megtanulni. Franciát és németet tanultam alamikor (az orosz mellett:))
  • Alapvetőleg manuális ember vagyok, tanultam szobrászatot is. Tagja vagyok a MVSz művészeti szekciójának és a Szabad Alkotók Közösségének.
  • Grafikus vagyok, de festek is és szeretem a kisérletezéseket, az új technikák kipróbálását. Néha kirándulok a karikatúra világába is (kikapcsolódásként). 25 éve elvégeztem egy amatőr rendezői tanfolyamot is, (volt saját amatőr színházam is 12 évig), de van reklámszakember és művelődés szervező diplomám is.
  • 12 évig főállásban színházban is dolgoztam, díszleteket, kosztümöket és maszkokat terveztem.
  • 4 évig voltam a Bábszínház festő-szobrász műterem vezetője, tanítottam báb és maszk készítést gyerekeknek, vezettem kézműves táborokat is.
  • Foglalkoztam selyemfestéssel, elég jól ismerem a technikát és volt 25 önálló kiállításom.
  • Emellet írok verseket, karcolatokat, van egy könyvem is a Ratkó generációról "Lábtengó cimmel." 
  • Dolgoztam kiállításrendezőként az Iparművészeti, és legutóbb 9 évig a Hadtörténeti Múzeumban. Munkaviszonyom március óta megszünt, így jelenleg nem vagyok elkötelezve sehova.

 "Röviden" ennyit tudnék mondani:)

Üdvözlettel:

Qn György képzőművész
1 Comment

Magyaroszágon élő művészek angliai kapcsolódással

10/24/2011

0 Comments

 
Olyan művészek jelentkezését várjuk ebbe a rovatba, akik Magyarországon élnek, mégis van valamilyen kapcsolódási pontjuk az Egyesült Királysággal.

Jelentkezés feltételei:
  • küldjön egy emailt a segitseganglia@gmail.com-ra - név, rövid önjellemzés, mi köti Angliához (Anglia, Wales, Skócia)
  • csatoljon a levélhez néhány fotót az alkotásairól (ha fotóművész, akkor ezeket a fotókat vízjelezze. A nem vízjelezett fotókat nem tudjuk a fotóművészektől elfogadni, mivel azok nincsenek "aláírva". A fotók eredetiségét a vízjelzéssel lehet biznyítani.
  • az emailhez lehet még csatolni rövid filmeket (youtube, vidameo, stb.), amiket a művész készített, vagy róla szólnak. Itt is bizonyítani szükséges az eredeti szerzői jogot. Amennyiben egyértelműen plagizációról van szó, úgy az önejelölt művész plagizálót nem áll módunkban megjelentetni, illetve semmilyen kapcsolatot fenntartani vele a jövőben.
  • ha valaki énekes, zenekara van, szintén elfogadunk video klippeket.
  • táncosokra ugyanez vonatkozik
  • tetováló művészek, illetve egyéb extrém művészek jelentkezését is elfogadjuk, amennyiben munkájuk a jó ízlés határán belül van. Illetve amennyiben bizonyíthatóan művészi tartalma van.

Szeretettl várjuk minden művész jelentkezését.

Üdvözlettel:

Fáklya Adrienn
A Segítség, Anglia Információs Magazin főszerkesztője
0 Comments

    Hírlevél:

    Subscribe to our newsletter

    RSS Feed

    Kedvcsináló

    "Ha fiatalok akarunk maradni, minden nap olvassunk el egy verset, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged azoknak."

    (Johann Wolfgang Goeathe)

    Kategóriák

    All
    Budapest
    író
    Jelentkezési Feltételek
    Képzőművész
    Magyarország
    Restaurátor
    üdvözlet

    Archives

    November 2011
    October 2011

Copyright © 2008 - 2016

Az oldalon található tartalom a Segítség, Anglia Magazin tulajdona. A weboldalról tartalmat másolni, plagizálni, engedély nélkül, más weboldalakon a forrás megnevezése nélkül megjelentetni tilos és jogi következményeket vonhat maga után. A weboldal tartalmát az oldalunkhoz tartozó linkkel megosztani szabad és megköszönjük, ha terjesztitek a cikkeinket, videóinkat. 

Főszerkesztő: Fáklya-Schmitz Adrienn

Segítség, Anglia Magazin - minden jog fenntartva.

Copyright: Segítség, Anglia Magazin - 2008-2016.

  • Segítség, Anglia
    • Segítség, Anglia
    • Blogok és fórumok használata
    • Elmélkedések
    • Fórum
    • Vendégkönyv
  • Közérdekű
    • Orvosok listája
    • Élet a UKban teszt
    • Magyarok a UK-ban
    • Én így csináltam - sikertörténetek
    • Ünnepek, szokások, tradiciók
  • Szülőknek
  • Művészet
    • Magyar művészek Angliában
    • Magyarországon élő művészek
  • Webináriumok
  • Élettervezés
  • Segítség, Anglia Baráti Kör
  • Elérhetőségek