Mivel külföldön élünk, és lehet gyermekeink sem tudnak olyan jól angolul, érdemes minden esetben megtanítani nekik, kikhez forduljanak, ha baj van, milyen telefonszámot hívjanak, és mit mondjanak.
A fiatalokban tombol a kalandvágy. Egy szülő nem tudja visszatartani őket, de életre nevelni igen. A tiltás sehova sem vezet. Azonban az, hogy megtanítjuk nekik, hogyan maradjanak biztonságban, hogyan kérjenek segítséget és főleg kitől a bajban, az életüket mentheti.
Életmentő kontaktok Angliában:
- Rendőrség: itt a rendőrség nem olyan, mint otthon. Ha gond van, segítenek. Ha a gyerek nem lát rendőrt az utcán, akkor kérdezzen meg öreg nénikéket, vagy nőket kisgyerekkel, hogy "Excuse me, I'm looking for the police station. I lost my parents. I can't speak English." = Elnézést, a rendőrséget keresem. Elvesztettem a családom. Nem beszélek angolul. Ezt a mondatot érdemes felírni egy papírra, és tartsa magánál a gyerek. Lehet, soha életében nem lesz szüksége rá. Viszont ha egyszer igen, akkor életet menthet. "Ha már egy papírra felírjuk neki, hogy keresse a rendőröket és nem beszél angolul, akkor arra a papírra felkerülhetne a szülei elérhetősége és az, hogy magyarul viszont beszél!" (Banoss Dorina) És ha már itt tartunk, akkor ráírhatjuk, ha valami allergiája van, vagy olyan betegsége, amihez gyógyszer kell.
- A hivatalos segélyhívó szám Angliában: 999. Ezt bárhonnan, akár nyilvános telefonról is ingyenesen lehet hívni. Ezt csak vészhelyzet esetén szabad hívni. Baleset, rablás, bűncselekmény, vagy ha a gyerek élete veszélyben van. Érdemes megtanítani a gyereknek Angliában, hogy a 911, amit a filmekben lát, az Amerikára vonatkozik.
- A rendőrség hivatalos kontakt száma: 101. Ezt azokban az esetekben kell hívni, amikor nem élet-halál, vészhelyzetről van szó, hanem valakinek szüksége van arra, hogy kapcsolatba lépjen a számára helyi rendőr kapitánysággal. Itt a központból kapcsolni fogják a hozzá legközelebb eső kapitányságot, ahol elmondhat mindent, mi a problémája. Kiskorúak esetén a rendőrség általában autót küld, és beszállítják a gyereket a kapitányságra, majd kapcsolatba lépnek vagy a nagykövetséggel (ha a szülők külföldön tartózkodnak), vagy a kiskorú szüleivel, nevelőivel.
- Ha a gyerek a boltban, áruházban veszlik el, tanítsuk meg neki, hogy menjen oda a kasszás nénihez/bácsihoz. És csak és kizárólag tőle kérjen segítséget. Egyre többször hallani, hogy bevásárló központokban bizonyos környékeken megkörnyézik a gyerekeket. Érdemes mikor bemegyünk valahová, megmutatni a gyereknek, mi a hely egyenruhája. Hogy tudja, kik dolgoznak ott.
- Tanítsuk meg a gyereknek a címét, és legalább egy otthoni telefonszámot. Fejből. Persze anya és apa teljes nevével. Sok gyerek, amikor megkérdezik, hogy hívják anyukádat, azt feleli: anyu. Ebből nem sokat lehet kitalálni. Történhet olyan eset, amikor a gyerek elveszti táskáját, telefonját, vagy minket, amikor nincsen nála semmi. Jobb, ha ezek a dolgok a fejében vannak.
- Egyéb helyek, ahol a gyerek segítséget kérhet: bármelyik bankban (Lloyds, HSBC, Barclays, Santender, stb.), a Citizen Advice Bureau irodáiban országszerte, a Job centre-ekben, Town hallokban, Tűzoltóságokon (Fire station), mentőknél, orvosi rendelőkben (Surgery), kórházakban (Hospital), könyvtárakban (Library). Itt konkrétan nem fognak tudni segíteni, viszont tudják értesíteni a rendőrséget, akik a kezükbe veszik az ügyet. Ráadásul ezeknek a hivatalos helyeknek vannak tolmácsaik, akik akár telefonon keresztül tudnak fordítani a gyerek és a hivatalos hely alkalmazottai között.
- Mindenképpen tanítsuk meg a gyereknek, hogy ne menjen el senkivel sehova! Ne szálljon be semmilyen járműbe, csak ami rendőrségi vagy tűzoltó. Ne menjen el olyannal, aki azt mondja, gyere velem, adok neked enni, inni. Mindig beszéljen a rendőrséggel, vagy a fent felsorolt helyek alkalmazottaival.
Tudom, amikor nincsen vészhelyzet, ezek a dolgok butaságnak tűnnek, vagy túlzott óvatosságnak. De csak egyszer történjen baj. Ezek az információk életet menthetnek.
Copyright: Adrienn Faklya-Schmitz
A fiatalokban tombol a kalandvágy. Egy szülő nem tudja visszatartani őket, de életre nevelni igen. A tiltás sehova sem vezet. Azonban az, hogy megtanítjuk nekik, hogyan maradjanak biztonságban, hogyan kérjenek segítséget és főleg kitől a bajban, az életüket mentheti.
Életmentő kontaktok Angliában:
- Rendőrség: itt a rendőrség nem olyan, mint otthon. Ha gond van, segítenek. Ha a gyerek nem lát rendőrt az utcán, akkor kérdezzen meg öreg nénikéket, vagy nőket kisgyerekkel, hogy "Excuse me, I'm looking for the police station. I lost my parents. I can't speak English." = Elnézést, a rendőrséget keresem. Elvesztettem a családom. Nem beszélek angolul. Ezt a mondatot érdemes felírni egy papírra, és tartsa magánál a gyerek. Lehet, soha életében nem lesz szüksége rá. Viszont ha egyszer igen, akkor életet menthet. "Ha már egy papírra felírjuk neki, hogy keresse a rendőröket és nem beszél angolul, akkor arra a papírra felkerülhetne a szülei elérhetősége és az, hogy magyarul viszont beszél!" (Banoss Dorina) És ha már itt tartunk, akkor ráírhatjuk, ha valami allergiája van, vagy olyan betegsége, amihez gyógyszer kell.
- A hivatalos segélyhívó szám Angliában: 999. Ezt bárhonnan, akár nyilvános telefonról is ingyenesen lehet hívni. Ezt csak vészhelyzet esetén szabad hívni. Baleset, rablás, bűncselekmény, vagy ha a gyerek élete veszélyben van. Érdemes megtanítani a gyereknek Angliában, hogy a 911, amit a filmekben lát, az Amerikára vonatkozik.
- A rendőrség hivatalos kontakt száma: 101. Ezt azokban az esetekben kell hívni, amikor nem élet-halál, vészhelyzetről van szó, hanem valakinek szüksége van arra, hogy kapcsolatba lépjen a számára helyi rendőr kapitánysággal. Itt a központból kapcsolni fogják a hozzá legközelebb eső kapitányságot, ahol elmondhat mindent, mi a problémája. Kiskorúak esetén a rendőrség általában autót küld, és beszállítják a gyereket a kapitányságra, majd kapcsolatba lépnek vagy a nagykövetséggel (ha a szülők külföldön tartózkodnak), vagy a kiskorú szüleivel, nevelőivel.
- Ha a gyerek a boltban, áruházban veszlik el, tanítsuk meg neki, hogy menjen oda a kasszás nénihez/bácsihoz. És csak és kizárólag tőle kérjen segítséget. Egyre többször hallani, hogy bevásárló központokban bizonyos környékeken megkörnyézik a gyerekeket. Érdemes mikor bemegyünk valahová, megmutatni a gyereknek, mi a hely egyenruhája. Hogy tudja, kik dolgoznak ott.
- Tanítsuk meg a gyereknek a címét, és legalább egy otthoni telefonszámot. Fejből. Persze anya és apa teljes nevével. Sok gyerek, amikor megkérdezik, hogy hívják anyukádat, azt feleli: anyu. Ebből nem sokat lehet kitalálni. Történhet olyan eset, amikor a gyerek elveszti táskáját, telefonját, vagy minket, amikor nincsen nála semmi. Jobb, ha ezek a dolgok a fejében vannak.
- Egyéb helyek, ahol a gyerek segítséget kérhet: bármelyik bankban (Lloyds, HSBC, Barclays, Santender, stb.), a Citizen Advice Bureau irodáiban országszerte, a Job centre-ekben, Town hallokban, Tűzoltóságokon (Fire station), mentőknél, orvosi rendelőkben (Surgery), kórházakban (Hospital), könyvtárakban (Library). Itt konkrétan nem fognak tudni segíteni, viszont tudják értesíteni a rendőrséget, akik a kezükbe veszik az ügyet. Ráadásul ezeknek a hivatalos helyeknek vannak tolmácsaik, akik akár telefonon keresztül tudnak fordítani a gyerek és a hivatalos hely alkalmazottai között.
- Mindenképpen tanítsuk meg a gyereknek, hogy ne menjen el senkivel sehova! Ne szálljon be semmilyen járműbe, csak ami rendőrségi vagy tűzoltó. Ne menjen el olyannal, aki azt mondja, gyere velem, adok neked enni, inni. Mindig beszéljen a rendőrséggel, vagy a fent felsorolt helyek alkalmazottaival.
Tudom, amikor nincsen vészhelyzet, ezek a dolgok butaságnak tűnnek, vagy túlzott óvatosságnak. De csak egyszer történjen baj. Ezek az információk életet menthetnek.
Copyright: Adrienn Faklya-Schmitz
RSS Feed