Segítség, Anglia!
  • Segítség, Anglia
    • Segítség, Anglia
    • Blogok és fórumok használata
    • Elmélkedések
    • Fórum
    • Vendégkönyv
  • Közérdekű
    • Orvosok listája
    • Élet a UKban teszt
    • Magyarok a UK-ban
    • Én így csináltam - sikertörténetek
    • Ünnepek, szokások, tradiciók
  • Szülőknek
  • Művészet
    • Magyar művészek Angliában
    • Magyarországon élő művészek
  • Webináriumok
  • Élettervezés
  • Segítség, Anglia Baráti Kör
  • Elérhetőségek
Lépj velünk kapcsolatba:
info@segitseganglia.com
segitseganglia@gmail.com

Egy összetartó angliai magyar közösségért

"Mert a szavak mást is jelentenek, mint amire a szótár tanít." (Márai Sándor)

Facebook

Beszélgetés a szeretetről és a hálátlanságról

12/6/2012

0 Comments

 
Picture
Polyák Edit:
"Kezdek rájönni, miért is mondják, a magyarok ilyenek meg olyanok!

Sajnos most jutottam el arra a szintre, amikor felteszem a kérdést :
érdemes segíteni valakin? Lehet hinni a magyaroknak, vagy tényleg hazudnak?
Jön a karácsonyony, a szeretett ünnepe, de azt gondolom, itt Londonban tényleg igaz az, mindenki elfelejti, honnan jött és miért van itt!

A SZERETETT ÉS HÁLA kihalt szinte mindenkiből, vagy én vagyok túl érzékeny?!"

Adrienn Faklya-Schmitz:
Te vagy túl érzékeny. Magad miatt segíts és ne azért, hogy mások hálásak legyenek. Ez a titka. A segítéssel magadat teszed jobbá. Az már a másik ember karmája, hogy ő mit tesz azzal, amit kapott. Ha siránkozol azon, hogy mások nem köszönik meg a segítséget, azzal lebeszéled magad arról, hogy legközelebb is jobbá tedd a magad életét. Plusz a jócselekedeted önzőséggé is változtatod egy kicsit. Ha jót cselekszel, cselekedd azt a magad lelkiismeretéért. A mások lelkiismeretét meg hagyd meg másoknak:)

Polyák Edit:
Ok, köszi. Csak faj, hogy pont az, akin segitek, az bánt!

Adrienn Faklya-Schmitz:
Ezen igen egyszerű segíteni:) Menj tovább! Jónak kell lenni és nem bolondnak:) Ha segítesz valakin és az bántással hálálja meg, az azt jelenti, nincsen szüksége arra, amit tőled kaphat. Ami azt jelenti, hogy abba hagyhatod feleslegesen költeni az energiádat arra a bizonyos emberre és tovább haladhatsz, hogy megtaláld azokat, akiknek ténylegesen szüksége van rád. Egyszerűen zárd le a kapcsolatodat azzal, aki bánt és indulj új utakra. Hidd el, 7 milliárd emberből a világon biztosan van pár ezer, akinek szüksége van arra, amit kizárólag te tudsz nyújtani nekik. Csak meg kell találnod őket. A mai napot pedig vedd tanulókörnek arra, hogy meglásd, mikor kell továbbhaladni:) A problémák mindig annak a jelei, hogy ideje új utakat keresni:)

Polyák Edit:
Igen, és csak annyit tennek hozzá, sajnos egy "légtérben" kell lennem ezzel a személlyel és tudod nem azt várom, hogy hálás legyen, csak ne bántson! Én minden embert, még azt is, aki bánt, szeretem és túl lelkis vagyok! MINDENKINEK KIVÁNOK BOLDOG MIKULÁS NAPOT!




0 Comments

Böjte Csaba a tanításról és a gyerekekről

11/6/2012

0 Comments

 
Picture
"Szeretettel kérlek, szépen menjetek ki az erdőbe, tanítsátok meg a gyerekeket meglátni a természet adta adományokat. Tanítsátok meg meglátni a nyirkos oldalban a forrást, és azt szeretettel befogni egy kis csorgóba, tüzet rakni biztonságosan, üstben ételt készíteni a természethez közeli állapotban, és azt jó étvággyal elfogyasztani. Az erdőben termett gyümölcsökből télire eltenni, jó, ehető gombát szépen felszárítani, finom hecserli lekvárt főzni, mind – mind olyan fontos feladat, mint a szorzótábla megtanítása, vagy az iskolában tanított más tantárgyak."

(Böjte Csaba)

0 Comments

Merj álmodni

4/6/2012

0 Comments

 
Picture
"Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot. Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket. Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát. Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát. Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik. A Csoda, a Remény, a Szeretet és a Holnap Álmai."

~ (Ron Cristian)

0 Comments

A szegény és elesett magyarok esete

9/10/2011

7 Comments

 
Na, megint megkaptam. Hogy pénzt kérek a munkámért. Én szemét. Mert persze ingyen kéne dolgozni nekik, a magyaroknak. Komolyan mondom, más nemzet fiaiban fel sem merül, hogy ingyen akarjanak a szolgáltatásodhoz jutni. Megkérdezik, mit csinálsz, megkérdezik, mennyiért. Ha úgy értékelik, nem éri meg nekik, maximum azt mondják, köszönöm szépen, de nem. De hogy azt mondják a szemedbe (ne adj Isten) trágár szavakkal, hogy aljas vagy, mert pénzt kérsz a szolgáltatásaidért és még sokat is, ez meg sem fordul a fejükben.

Itt Angliában vannak olyan emberek, akik tévhitben élnek. Az agyukra ment a nagy magyar valóság tudat. Hogy mindent barátságba, meg bartel üzletbe kell megoldani. Meg fusizni, meg... Hol élünk komolyan? Tiszta időutazás. És sajnos sosem működik. Nemhogy jól.

A weblapom kapcsán felmerült a kédés, hogy ki akarom használni a "szerencsétlen, elesett" magyarokat. Nekem a probléma kapcsán több kérdés is felmerül:

1. Kik azok a szerencsétlen, elesett magyarok?
Én már a feltételezést is kikérem magamnak, hogy ilyen emberek vannak. Mert ez a kijelentés elveszi az emberi méltóságot mindenkitől, akire ráagatják. És elveszi az erőt a cselekvéshez is. Mert ha valaki szerencsétlen és elesett, akkor nem képes cselekedni, illetve ennek kifordítása: nem kell neki, mert úgysem képes rá. És ezt a legnagyobb hazugság állítani valakiről, aki képes arra, hogy összepakoljon mindent, elhagyja otthonát és más országban próbáljon szerencsét. Ehhez erő kell. Ehhez a kockázat vállalás képessége kell. Ehhez bátorság kell. Minden ember, aki képes erre, a legnagyobb tiszteletemet kapja.

2. Kik is azok a szerencsétlen és elesett magyarok?
Általános tapasztalatom, hogy akik szerencsétlen és elesett magyaroknak állítják be magukat, azok többségében azért teszik ezt, hogy ingyen vagy olcsóbban kapják meg azt, amiért más ember fia kifizeti a pénzt. Az ő képzeletükben az él, hogy csak azért, mert nem otthon vannak, nem tudják a nyelvet, nem ismerik a szabályokat, ezért már nekik mindent szabad. És persze mindent ingyen.

Tudom, van pár ember, aki kijön ide és az első hónapokban elveszettnek érzi magát. De tanul - nyelvet, szakmát, szokásokat. Barátságokat köt, ismeretségeket, bajtársakat szerez. És egy idő után már jobb munkája lesz, több barátja, több hite, több mindene. Ezektől az emberektől valahogy sosem hallottam, hogy siránkoznának, hogy milyen elesettek lennének. Ők kijönnek, elfogadják, hogy nehéz, tanulnak és győznek.

Bármikor, amikor orrfelhúzásról, mocskolódásról és elesettségről hallok, akkor valahogy mindig azoktól, akik nem hajlandóak semmit sem tenni azért, hogy beilleszkedjenek az itteni társadalomba. Ők úgy gondolják, hogy azzal, hogy kijöttek ide, már letettek mindent az asztalra. Ezzel már hozzájárultak mindennel az új és tökéletes élethez. És azok az emberek a szemetek a számukra, akik nem hajlandóak négykézlábra ereszkedni, hogy lépcsőként szolgáljanak a szentjeim felemelkedéséhez.

Az ilyen elesettek nem hajlandóak megtanulni angolul, mert nehéz, utálják, vagy egyébként is, miért beszélnek ilyen nyelven itt. Ezek a szegény elesettek nem hajlandóak még csak munkát sem keresni, mert úgysem értik meg őket, meg amúgy is együtt dolgozni minden másfajta emberrel az már milyen gusztustalan. Mert mindenki, akik nem ők, azok lusták, büdösek, máshogy gondolkodnak, stb. És persze a kedvencem, ők nem hajlandóak akármilyen munkát elvállalni. Az ilyenfajta elesett emberek többsége maximum másfél év után haza költözik és veri a mellét, hogy milyen egy szemét hely ez az Anglia és hogy az itt élő magyarok milyen fennhéjázók és kihasználnak mindenkit.

3. Pénzt kérni egy szolgáltatásért szemétség és kihasználás?
Ha ez igaz, akkor az egész világ egy nagy szemét kupac. Felkelsz reggel, bekapcsolod a TVt, fizetsz érte. Reggelit csinálsz, fizettél érte. Felszállsz a buszra, kocsiba, fizettél érte. Elmész fodrászhoz, fizetsz érte. Felmész az internetre, fizetsz érte. Ezt megfordítva: elmész munkába, fizetnek érte. Dolgozol, fizetnek érte. Szolgáltatást nyújtasz, fizetnek érte. Miért lenne néhány ember ideje fontosabb, drágább, mint másoké?

Érdekes módon, amikor arról van szó, hogy a nyavalygók munkáját kifizessék, akkor jogos a nyavalygás. Akkor jogos, hogy a munkádért pénzt kérj, hogy az idődet fizessék meg. De van néhány ember, aki úgy gondolja, hogy ez a pénz fizetés dolog csak akkor jogos, ha az ő zsebükbe megy. Ha nekik kell fizetniük, az kizsákmányolás. Vagy a másik véglet, van néhány ember, aki úgy gondolja, hogy azért, mert ő ingyen ad szolgáltatást, azért még más, aki ugyanezért pénzt kér (mert tartja annyira magát, hogy szolgáltatásként kezelje az idejét és a munkáját és ne alamizsnaként vagy személyes szívességként) az aljas és szemét.

Ezen kérdések tudatában szeretném azt üzenni a nyavalygóknak és az elesetteknek, hogy egy szolgáltatást igénybe venni nem kötelező. Ha minőséget akarsz, azért viszont meg fogják kérni az árat. És ha te minőseget szolgáltatsz és árulsz, neked is meg kell kérned az árat érte. Mert ez önértékelési kérdés és nem elesettség kérdése. Tartsd magad és az időd annyira, mint a másokét. És legyél büszke a munkádra és az életedre. Végezd el a munkádat a lehető legjobb módon, tanulj, fejleszd magad, és ahogy feljődsz, kérd el a megfelelő ellenszolgáltatást cserébe. A hála, mint fizetőeszköz az esetek 99%-ban nem működik.

Szép álom lenne, ha lenne. Vagy ha a hálából, mint olyanból megélhetne az ember. Amíg ez nem következik be, addig egyetlen dolgot tehetünk: jó munkát végzünk, megfelelő fizetségért, időre.

7 Comments

Igaz vagy hamis: csak magyarokkal ne kezdj

9/8/2011

1 Comment

 
Szomorú vagyok. Nagyon. És mérges is. Nem először és nem utoljára hallom, hogy csak magyarokkal ne kezdj. Persze magyartól. Sőt én is mondtam már ilyet nem is túl régen. Mert átvertek. Nagyon. És sokba is került a nemtörődömség. De vajon igaz-e, hogy a magyar, mint olyan, egy senkiházi nemzet?

Én teljesen biztos vagyok benne, hogy nem. Miért is lenne az? Ez csupán egy szörnyű és igazságtalan általánosítás, ami csak rosszhoz vezet. Mert ha ezt a mondatot igaznak feltételezem, akkor saját magamat taszítom kétségekbe és tulajdonképpen skizofréniába is vele. Hiszen én magyar vagyok. Teljesen normális (na jó... khm...), átlagos, jólelkű, dolgozó, segítőkész magyar. És a szüleim is azok, a barátaim, sok ember, akikkel már találkoztam és akikkel még nem, akik tudatosan vagy véletlenszerűen segítettek, bár nem kellett volna, vagy nem kértem, vagy... Hogy lehetne akkor minden magyar vagy a magyarság, mint olyan, rossz? Butaság. Egy tévhit, amit el kell oszlatni és ki kell üzni a gondolataimból.

Máshogy kell megközelíteni. A helyes megközelítési mód: rossz emberek, nem törődömök, lusták és senkiháziak minden nemzetben megtalálhatók. Talán amiért jobban fáj, ha magyar ver át, mert az már majdnem olyan itt kint, mintha család lenne. Mert ez a legközelebbi rokonság, amit ismerek. És mert a rokonság, hasonlóság ténye felnagyítja a fájdalmat, ezért hajlamos vagyok általánosítani: a magyarok vertek át. Minden magyar. Még Árpád fejedelem is.

Ez a skizofrénia (sajnos) a legtöbb ember fejében él idekint. Mert a legtöbben kaptunk már sebet. Megbíztunk, hittünk és átvertek. És még jó, ha csak a jóhiszeműségünk látta kárát és nem a pénztárcánk.

Most, ahogy jobban belegondolok,  tulajdonképpen azon a héten, amikor költöztünk és a költöztetők nem jelentek meg, harcoltam még indiaiakkal és filippinókkal telefonon bank ügyekben, a BT-vel, mert nem voltak hajlandók időre bekötni az internetet, az ex-házunk ügynökségével szerződés és kaució ügyben. Szóval azon a héten még számos nemzet tagjai okoztak nekem fejfájást. Csak a magyar jobban fájt. Mert saját magamat szégyeltem érte. Én szégyeltem magam helyettük, a költöztetők helyett. És én imádkoztam, hogy csak nehogy más emberek közelébe kerüljenek, hogy ők adják a referenciát a magyaroknak.

Igen, amikor azt mondom, hogy csak magyarokkal ne kezdj, a szégyen beszél belőlem. Hogy egy nemzetbe tartozunk. Hogy ők is a családom tagjai. És legszívesebben letagadnám. De nem tudom, mert ugyanott születtünk, ugyanazt a nyelvet beszéljük és ha bármelyikünket megkérdezik, honnan jöttünk, mindketten azt felelhetjük: magyarok vagyunk. És ebből nincsen kibúvó. Mert nem tudok máshova születni már ebben az életben és persze ha hű akarok lenni az igazsághoz, nem is akarok. Át kell fogalmazni a mondatot: csak a rossz magyarokkal ne kezdj. És még egszer átfogalmazni: csak rossz emberekkel ne kezdj!

Ez így van a legtöbb emberrel, aki elhagyja hazáját. Egyszerűen képtelenek vagyunk elhinni, hogy néhány ember ide is magával hozza a senkiháziságát. Azt hinné az ember, azért jön valaki el otthonról, hogy új életet kezdjen. Hogy jobb életet kezdjen. És akkor szembe kell találkoznunk vele, hogy néhányan nem ezen az úton járnak. Ők magukkal hozzák a rosszmodorúságukat, a számításukat, mindent, ami elől elmenekültünk volna. És akkor azt mondjuk, az ilyennel minek kellett összetalálkoznunk.

De ez csak általánosítás és a problémák felnagyítása. Rossz helyre koncentrálunk. A jóra kellene. Arra, hogy mi itt vagyunk, Arra, hogy mennyi jó embert ismerünk, akik külföldön élnek és terjesztik a magyar emberek jó hírét. Ha ismersz jó magyar embereket, kérlek, oszd meg velünk a gondolataidat. Nagyon fontos, hogy szemléletet váltsunk és a jóra koncentráljunk. Azokra a magyarokra, akikért érdemes magyarnak lenni és nem azokra, akik miatt nem. 
Mondjuk ki együtt: magyar vagyok és büszkén hirdetem:)
1 Comment

Curriculum vitae

9/6/2011

0 Comments

 
"Nem szeretnék afféle 'megmondó emberré' válni. Aki tudja. Aki rendíthetetlen. Aki úgy beszél, mintha igaza volna. Magam sem szeretem a megmondó embereket, és egyetlen pillanatig sem hiszek nekik. A kérdező embereket szeretem. Azokat, akik a másik ember véleményére kíváncsiak. Egyetlen szempont önmagában soha nem lehet igaz! Az igazság mindig sokoldalú, s mint a régiek mondták: egyszerre tizenkét oldalról lehet csak befogni. Ezért hát az egy szempontú megközelítés mindig csak egy részt lát, és így mindig: 'téved'. "
Vekerdy Tamás - részlet a hamarosan megjelenő Érzelmi biztonság című könyv előszavából
0 Comments

    Segítség, Anglia

    "Nehéz, vagy könnyű? Beleroskadok?
    Csak annyit érek, amennyit vállalok,
    Mert szívemben a jövőt hordozom,
    És alkuba már nem bocsátkozom!"
    (Tamási László)

    Categories

    All
    Cégismertető
    Csodálatos
    élet Filozófia
    Elmélkedések
    Elmélkedések
    Embernek Lenni
    Eu
    Idézetek
    Ilyen Volt - Program Beszámoló
    Program Ajánló 2011
    Világhír

    Archives

    April 2016
    January 2016
    January 2015
    October 2014
    December 2013
    July 2013
    March 2013
    December 2012
    November 2012
    April 2012
    September 2011

    RSS Feed

Copyright © 2008 - 2016

Az oldalon található tartalom a Segítség, Anglia Magazin tulajdona. A weboldalról tartalmat másolni, plagizálni, engedély nélkül, más weboldalakon a forrás megnevezése nélkül megjelentetni tilos és jogi következményeket vonhat maga után. A weboldal tartalmát az oldalunkhoz tartozó linkkel megosztani szabad és megköszönjük, ha terjesztitek a cikkeinket, videóinkat. 

Főszerkesztő: Fáklya-Schmitz Adrienn

Segítség, Anglia Magazin - minden jog fenntartva.

Copyright: Segítség, Anglia Magazin - 2008-2016.

  • Segítség, Anglia
    • Segítség, Anglia
    • Blogok és fórumok használata
    • Elmélkedések
    • Fórum
    • Vendégkönyv
  • Közérdekű
    • Orvosok listája
    • Élet a UKban teszt
    • Magyarok a UK-ban
    • Én így csináltam - sikertörténetek
    • Ünnepek, szokások, tradiciók
  • Szülőknek
  • Művészet
    • Magyar művészek Angliában
    • Magyarországon élő művészek
  • Webináriumok
  • Élettervezés
  • Segítség, Anglia Baráti Kör
  • Elérhetőségek