A történetem elejére hozzá tenném, hogy mindig is szerettem volna egy másik országban élni. Álmomban és gyerekkoromban külföldiül beszéltem mindenkihez. Az én kis virágnyelvemen
2006-ban az otthoni fősuli mellett, volt lehetőségem egy magyar családnál (hozzáteszem, ismerős) Oxfordban aupairkedni pár hónapra. Akkor még nem sok közöm volt a felnőtt élethez (19 évesen szerintem még senki nem felnőtt igazán) de mégis felelősségteljesnek kellett lennem egy 9 hónapos baba iránt, akivel gyakorlatilag egész nap voltam.
Napközben jártuk a várost, könyvtárat, baba klubbokat, esténként pedig egy nyelvtanfolyamra jártam, ahol szereztem pár barátot. Majd hazautaztam és nem ment ki a fejemből a gyerek gondolat. No persze nem az, hogy 19 évesen gyereket szeretnék, de ami kötődést érzek irántuk, elhatároztam, hogy akármilyen hivatásként is, de velük foglalkozom majd. A gyerekek mellett a mindenem az üdvőzlőlapok sajátkezűleg való készítése, vagy akármilyen kreatív tárgy elkészítése természetes anyagokból.
A legnagyobb változást, a 2008-ban való kiutazásom hozta. Az akkori volt pasim révén újra a UK-ban lehettem. Közben volt alkalmam a házunkban rendezett party-n megismerni egy magyar házaspárt, akikkel a mai napig a legjobb barátságban vagyok. Mindenben számíthatok rájuk és persze ez vissza is ugyanúgy működik. Nekik nincs gyerekük, így valahogy én vagyok.
Napközben jártuk a várost, könyvtárat, baba klubbokat, esténként pedig egy nyelvtanfolyamra jártam, ahol szereztem pár barátot. Majd hazautaztam és nem ment ki a fejemből a gyerek gondolat. No persze nem az, hogy 19 évesen gyereket szeretnék, de ami kötődést érzek irántuk, elhatároztam, hogy akármilyen hivatásként is, de velük foglalkozom majd. A gyerekek mellett a mindenem az üdvőzlőlapok sajátkezűleg való készítése, vagy akármilyen kreatív tárgy elkészítése természetes anyagokból.
A legnagyobb változást, a 2008-ban való kiutazásom hozta. Az akkori volt pasim révén újra a UK-ban lehettem. Közben volt alkalmam a házunkban rendezett party-n megismerni egy magyar házaspárt, akikkel a mai napig a legjobb barátságban vagyok. Mindenben számíthatok rájuk és persze ez vissza is ugyanúgy működik. Nekik nincs gyerekük, így valahogy én vagyok.
Az utcán sétálva kezembe adtak egy ingyenes angol kurzusról szóló szórólapot, amit a magyar barátnőmmel elkezdtünk. Rengeteg nemzetiségű emberrel ismerkedtem meg ezalatt a kurzus alatt, majd egy héten egyszer egy kis összejövetel is volt velük és az ottani keresztény tagokkal. Mivel ez mind egy templomban volt megtartva. Szegényes angol tudásommal munkát kaptam az egyik cardiffi idősek otthonában, mint takarító. Nyolc hónap takarítás után a managerem behívott az irodájába és közölte velem, hogy “Virág, a kezembe került az önéletrajzod és látom újságírást és művelődésszervezést tanultál. Nem lehetsz te buta?!”
Erre én: Nem is vagyok csak nehezen beszélem a nyelvet, de felőlem németül is beszélhetünk - no, mert az jobban ment akkor.
A lényeg, hogy az egyik nappaliban, ahol az idősekkel foglalkoztak a főnököm észrevette, hogy többet sikálom az ajtót, mint bárhol máshol. Mindig leragadtam, mert vagy kötöttek vagy labdáztak vagy épp kártyákat készítettek. Én pedig csak bámultam őket.
Előléptetett activity coordinator-nak. Elvégeztem egy pár kurzust is, hogy hivatalosan is bátran csinálhassam és boldog voltam, mert lehetőséget kaptam.
Annyira jókor jött, mert a volt pasis dolog nem jött össze és alig vártam, hogy kikerüljek az ottani házból. Így már egyedül ki tudtam bérelni egy kis szobát. Mint kiderült, a templommal szemben, ahol a nyelvtanfolyam is volt. Eszem ágában sem volt visszautazni Magyarországra, de ugyanakkor tudtam, hogy egyedül vagyok és csak magamra számíthatok. Egy kis erőt adott még az, hogy az új barátaim is itt voltak, így megismerhettük egymást jobban, felfedeztünk sok kiránduló helyet stb.
Erre én: Nem is vagyok csak nehezen beszélem a nyelvet, de felőlem németül is beszélhetünk - no, mert az jobban ment akkor.
A lényeg, hogy az egyik nappaliban, ahol az idősekkel foglalkoztak a főnököm észrevette, hogy többet sikálom az ajtót, mint bárhol máshol. Mindig leragadtam, mert vagy kötöttek vagy labdáztak vagy épp kártyákat készítettek. Én pedig csak bámultam őket.
Előléptetett activity coordinator-nak. Elvégeztem egy pár kurzust is, hogy hivatalosan is bátran csinálhassam és boldog voltam, mert lehetőséget kaptam.
Annyira jókor jött, mert a volt pasis dolog nem jött össze és alig vártam, hogy kikerüljek az ottani házból. Így már egyedül ki tudtam bérelni egy kis szobát. Mint kiderült, a templommal szemben, ahol a nyelvtanfolyam is volt. Eszem ágában sem volt visszautazni Magyarországra, de ugyanakkor tudtam, hogy egyedül vagyok és csak magamra számíthatok. Egy kis erőt adott még az, hogy az új barátaim is itt voltak, így megismerhettük egymást jobban, felfedeztünk sok kiránduló helyet stb.
Teltek a hónapok, megismertem rengeteg embert és időnként, amikor épp nem dolgoztam vasárnap, misére is eljártam.
Az egyik vasárnapi misén rengetegen voltak. Mellettem volt egy szabad hely, ahova leült egy fiatal srác, akit nem ismertem. Ő volt James, aki azóta a férjem.
Az akkori legjobb barátját (akit én már ismertem, de nem tudtam, hogy ők azok, sőt lakótársak), elhívtam filmezni. Szegény azt hitte, hogy hajtok rá, így meghívta James-et is, hogy ne legyen ciki az egész :) Mint kiderült tetszettem James-nek és amikor elmentek kaptam egy üzenetet tőle, hogy nagyon jól érezte magát és legközelebb meghívhatna-e vacsorára.
Milyen boldog voltam, mert a templomban egymás mellett ülve épp kölcsönösen tetszettünk egymásnak.
Igazi tiszta kölcsönös szerelem! És a türelme: hogy alig beszéltem angolul és mindenféle online vagy írott szótárt használtunk az egymáshoz való megértéshez. Időnként félreértések is voltak, amiken utólag is sokat nevetünk.
Nagyszerű lelkiismeretes és segítőkész embert ismertem meg és azt is elmondhatom, hogy igazi magyar lelkű. Imádja a lepcsánkát, amit már néha maga is összekever a palacsinta szóval vagy a pálinkát, amire pelenkát mond. Az első kérdése az volt, hogy mondjuk magyarul, hogy gyönyörű a szemed. Mai napig emlékszem, majd jött a szia, szeretlek szavak megtanulása. Időnként angol-magyar órákat tartottunk egymásnak. Azóta szinte csak mix-be beszélünk de csakis magunk közt.
Az egyik vasárnapi misén rengetegen voltak. Mellettem volt egy szabad hely, ahova leült egy fiatal srác, akit nem ismertem. Ő volt James, aki azóta a férjem.
Az akkori legjobb barátját (akit én már ismertem, de nem tudtam, hogy ők azok, sőt lakótársak), elhívtam filmezni. Szegény azt hitte, hogy hajtok rá, így meghívta James-et is, hogy ne legyen ciki az egész :) Mint kiderült tetszettem James-nek és amikor elmentek kaptam egy üzenetet tőle, hogy nagyon jól érezte magát és legközelebb meghívhatna-e vacsorára.
Milyen boldog voltam, mert a templomban egymás mellett ülve épp kölcsönösen tetszettünk egymásnak.
Igazi tiszta kölcsönös szerelem! És a türelme: hogy alig beszéltem angolul és mindenféle online vagy írott szótárt használtunk az egymáshoz való megértéshez. Időnként félreértések is voltak, amiken utólag is sokat nevetünk.
Nagyszerű lelkiismeretes és segítőkész embert ismertem meg és azt is elmondhatom, hogy igazi magyar lelkű. Imádja a lepcsánkát, amit már néha maga is összekever a palacsinta szóval vagy a pálinkát, amire pelenkát mond. Az első kérdése az volt, hogy mondjuk magyarul, hogy gyönyörű a szemed. Mai napig emlékszem, majd jött a szia, szeretlek szavak megtanulása. Időnként angol-magyar órákat tartottunk egymásnak. Azóta szinte csak mix-be beszélünk de csakis magunk közt.
Szóval jöttek a családi látogatások. Mivel a szülei elváltak, így két felé kellett menni bemutatkozni és van egy nővére, valamint egy báttya is. Nagyon izgultam, hogy mit fognak szólni hozzám és mi van ha nem értem amit kérdeznek stb. Jobban szeretek kérdezni, mint hogy tőlem kérdezzenek. Minden jól alakult, ma már perfect tudják a nevem, persze bele kellett jönniük, hogy írják és ejtsék.
Majd egy forró augusztusi hónapban én vittem haza a szüleimhez. Azt tudni kell, hogy időnként az egész utca szomszédsereg összejár egy jó kis főzésre a kertben. No akkor voltak elegen, nem is értem már, miért voltunk olyan sokan. Talán mi izgultunk, vagy a szüleim izgultak ennyire, hogy hogyan fog menni a találkozás és átjött a banda.
Szegényemnek nagyon nehéz volt megjegyezni, hogy ki kicsoda. Másnap végre láthatta a szüleimet is és jókat nevettünk, hogy fog ebből beszélgetés is alakulni. James vega és anyukám nagyon a kedvébe jár. Az új krumplit sárga krumplinak hívja és mindig emlegeti, hogy azt szeretne enni. Apukám meg alapból egy mókagép és tud improvizálni. Fiatalkorában dobos volt és egy csomó angol számot tud, így a sajátos kis kiejtésével hozzá dobva pár német szóval, megértette magát. Megmutattam neki budapestet is és nagyon örült, hogy láthatta addigi kicsiny életemet.
Kilenc hónap párkapcsolat után egy hideg novemberi napon, James meglepi utat szervezett Írországba. Fogalmam sem volt hova megyünk, csak a reptéren árulta el. Gondoltam Magyarországra megyünk, mert régen voltam amúgyis. Mindent lefoglalt, megszervezett, útlevelem eltette, odafigyelt, hogy mit pakolhatok be stb…
Megérkeztünk az egyik B&B-be, ahol egy hatalmas napraforgó csokor várt, mert tudta, hogy az a mindenem. Majd másnap elindultunk és a hegyoldalban sétáltunk amikor láttam rajta, hogy valamire készül. Annyira izgult :) A repülőn láttam, hogy olvassa a magyar könyvét, de mint kiderült, mindent megtett, hogy elénekelhesse a ‘Tavaszi szél vizet áraszt’ c. dalt - tudta, hogy szeretem és persze jól is jött ki. Majd elmondta magyarul, hogy mennyire szeret és velem szeretne lenni és angolul, letérdelve megkérte a kezem :) Mind a két nyelven, állva, majd megfagyva, mint ahogyan azt a képen is lehet látni, a mínuszban igennel válaszoltam. Nagyon boldog meglepetésben volt részem. Azonnal felhívtuk az otthoniakat és elkezdtünk tervezni.
Megérkeztünk az egyik B&B-be, ahol egy hatalmas napraforgó csokor várt, mert tudta, hogy az a mindenem. Majd másnap elindultunk és a hegyoldalban sétáltunk amikor láttam rajta, hogy valamire készül. Annyira izgult :) A repülőn láttam, hogy olvassa a magyar könyvét, de mint kiderült, mindent megtett, hogy elénekelhesse a ‘Tavaszi szél vizet áraszt’ c. dalt - tudta, hogy szeretem és persze jól is jött ki. Majd elmondta magyarul, hogy mennyire szeret és velem szeretne lenni és angolul, letérdelve megkérte a kezem :) Mind a két nyelven, állva, majd megfagyva, mint ahogyan azt a képen is lehet látni, a mínuszban igennel válaszoltam. Nagyon boldog meglepetésben volt részem. Azonnal felhívtuk az otthoniakat és elkezdtünk tervezni.
11 hónap alatt leszerveztünk mindent. Azalatt össze is költöztünk és Magyarországon megtartottuk az esküvőnket. Nagyon örültünk, hogy a UK-ból legalább 25-en el tudtak jönni. Tudták, hogy sokat számít nekünk és sokan nem is voltak még Magyarországon, így Budapesten is eltöltöttek pár napot. Élvezték a magyar ízeket, kultúrát, embereket és főleg, mindenki nagyra értékelte, hogy mindent mi szerveztünk, készítettünk, fordítottunk. Természetesen az esküvői meghívónkat én készíthettem el :) Pár nap múlva pedig Olaszországba kötöttünk ki. Nagyon gyönyörű mézes napokat töltöttünk el és Rómába is sikerült pár napot lennünk.
Majd munkahely váltás következett mindkettőnk életében és Bath-ba költöztünk. Megint egy óriási lehetőséggel élhettem. Mivel először is James miatt költöztünk ide, így nekem is kellett valami melót találni, de éreztem, hogy váltani szeretnék. Hiába 3 évet dolgoztam idősekkel, de a gyerek téma mindig ott lapult bennem. Egy oviban szakácsot kerestek, egyből be is hívtak interjúra és elmondtam, hogy nem vagyok az, de főzök nagyon szívesen.
Elvégeztem a kurzust is, minden héten különböző étlapot készítettem és beletettem egy-két egészséges magyar ételt is pl. cukkíni lepény. Imádták a gyerekek. Egyre jobban minden nap ahogy a gyerekek közelében lehettem, hajtott a vágy, hogy velük foglalkozhassam.
Mintha ez a 8 egy bűvös szám lenne ismét, mert 8 hónap főzöcskézés után felkértek, hogy ott maradnék-e délutánonként vagy helyettesíteni, ha valamelyik óvónéni nincs ott, vagy épp beteg. Örömmel igent mondtam és kezdetét vette a tanulás ismét.
Majd munkahely váltás következett mindkettőnk életében és Bath-ba költöztünk. Megint egy óriási lehetőséggel élhettem. Mivel először is James miatt költöztünk ide, így nekem is kellett valami melót találni, de éreztem, hogy váltani szeretnék. Hiába 3 évet dolgoztam idősekkel, de a gyerek téma mindig ott lapult bennem. Egy oviban szakácsot kerestek, egyből be is hívtak interjúra és elmondtam, hogy nem vagyok az, de főzök nagyon szívesen.
Elvégeztem a kurzust is, minden héten különböző étlapot készítettem és beletettem egy-két egészséges magyar ételt is pl. cukkíni lepény. Imádták a gyerekek. Egyre jobban minden nap ahogy a gyerekek közelében lehettem, hajtott a vágy, hogy velük foglalkozhassam.
Mintha ez a 8 egy bűvös szám lenne ismét, mert 8 hónap főzöcskézés után felkértek, hogy ott maradnék-e délutánonként vagy helyettesíteni, ha valamelyik óvónéni nincs ott, vagy épp beteg. Örömmel igent mondtam és kezdetét vette a tanulás ismét.
Azóta óvónő lettem. Imádnak a gyerekek és a szülők is nagyon büszkén említik a másik anyukáknak, hogy mennyire odaadóan végzem a munkám. Sok szülővel baráti kapcsolatban is vagyok. Nagyon boldog vagyok, mert az álmom teljesült és gyerekekkel vagyok körülvéve és most pláne, mert 4 hónapja megszületett a kisfiunk, Luke (semmi köze a Star Wars-hoz. Nem vagyunk rajongók.). Imádom minden percét az anyaságnak és természetesen nem beszélünk mix-ben mellette.
Legtöbbször magyarul beszélek vele és ha olyan helyre megyek akkor használom az angolt, hogy ne legyen más kirekesztve. Nagyon jó baba és épp most fedezte fel, hogy talpai vannak és élvezi bekapni őket. Hamarosan pedig első repülését fogja átélni Magyarországra a magyar nagyszüleihez, barátainkhoz.
Nagyon szerencsés vagyok, mert a szülésnél édeasanyámmal és James-el lehettem és tudom, hogy milyen ezt egy anyának átélni főleg annak az anyának, aki annak idején nekem adott életet, az elsők között lehetett és pár napig pátyolgatott, babázhatott velünk.
Ha tehetjük baba klubbokba megyünk vagy meglátogatjuk a gyerekeket az oviban. Mindig kitalálok valamit, hogyan szórakoztassuk el magunkat. Amikor tehetem a délutáni szunyákból is kiveszem a részem, mert még mindig szeret éjszaka enni. Gondolom, egyszercsak alszik majd pár órával többet is :)
Legtöbbször magyarul beszélek vele és ha olyan helyre megyek akkor használom az angolt, hogy ne legyen más kirekesztve. Nagyon jó baba és épp most fedezte fel, hogy talpai vannak és élvezi bekapni őket. Hamarosan pedig első repülését fogja átélni Magyarországra a magyar nagyszüleihez, barátainkhoz.
Nagyon szerencsés vagyok, mert a szülésnél édeasanyámmal és James-el lehettem és tudom, hogy milyen ezt egy anyának átélni főleg annak az anyának, aki annak idején nekem adott életet, az elsők között lehetett és pár napig pátyolgatott, babázhatott velünk.
Ha tehetjük baba klubbokba megyünk vagy meglátogatjuk a gyerekeket az oviban. Mindig kitalálok valamit, hogyan szórakoztassuk el magunkat. Amikor tehetem a délutáni szunyákból is kiveszem a részem, mert még mindig szeret éjszaka enni. Gondolom, egyszercsak alszik majd pár órával többet is :)
Ugyanakkor már megint töröm az agyam, hogy hogyan tovább. Egy nap lesz egy saját óvodám ahova a magyar gyerekeket is szeretettel fogom várni, barátságos árakkal (mint tudjuk, drága a childcare).
De ez legyen majd egy akkori, másik story :)
Nagyon köszönöm, hogy elolvastatok és ha tetszett dobjatok egy like-ot.
Köszi szépen!
De ez legyen majd egy akkori, másik story :)
Nagyon köszönöm, hogy elolvastatok és ha tetszett dobjatok egy like-ot.
Köszi szépen!
RSS Feed